Mindenkivel megtörtént már az életében, hogy mások akarva, vagy akaratlanul nagyon megbántották, esetleg bántalmazták, kihasználták, megalázó helyzetbe hozták. Emiatt erős, és nagy mennyiségű negatív érzelem keletkezik bennünk, pl. szomorúság, düh, sértődöttség, harag, félelem, csalódottság, fájdalom, ill. ezek keveréke. Az indulatok egyrészt irányulhatnak az elkövető személyre, vagy személyekre, de esetenként irányulhatnak saját magunkra is. Mert sokszor érezzük azt, hogy mi is hibásak vagyunk abban, hogy a helyzet úgy alakult, ahogyan alakult. Hiszen mi hagytuk, hogy a másik úgy bánjon velünk...hogy kihasználjon,... esetleg mi is agresszíven viselkedtünk, bántó dolgokat mondtunk, ...hagytuk elmérgesedni a helyzetet stb. Amíg pedig a feloldatlan érzések akár mélyen elnyomva, akár a felszínen dúlnak a lelkünkben, addig folyamatosan fejtik ki bennünk a romboló hatásukat.

Elég csak rágondolnod...

Egy idő után ugyan mondhatjuk azt, hogy elmúlt és már nem gondolunk rá, nem foglalkozunk vele, de ezzel a probléma nincs megoldva. Hiszen elég az illető nevének az emlegetése, vagy netán a vele való találkozás, esetleg egy hasonló szituáció, ami azon nyomban előhívja a rossz élményt. A tudatalattiban ugyanis tárolódik minden momentum, ami ehhez a történéshez kapcsolódik (szín, szag, mozdulat, látvány, hang), és mintegy gombnyomásra, az energiarendszerünkben elraktározott negatív érzések megint ránk törnek, vagy éppen felébresztik a félelmet bennünk, hogy az a dolog akár újból megtörténhet velünk.

Mérgező gondolatok

Tehát amíg valóban fel nem dolgozzuk a történteket, és meg nem bocsátunk a másiknak - s ha szükséges önmagunknak is -, addig nem fogunk tudni az adott területen továbblépni, nem leszünk képesek kiegyensúlyozott, harmonikus életet élni. A „mérgező" gondolatok és a romboló érzések továbbra is az elménkben és a testünkben maradnak, és hosszú távon különféle tüneteket, betegségeket (főként szív, máj, epe, vese és ízületi problémákat) is eredményezhetnek. Ezért érdemes mielőbb felszínre hozni és kitisztítani magunkból ezeket, és megbocsátani a történteket.

Mit jelent ez pontosan?
Elfogadását, megértését, és elengedését a megtörténteknek, a múltnak – és a továbblépés képességét.

Elfogadását annak,

- hogy abban a helyzetben – akkor, ott - valamiért úgy történt, ahogyan történt,

- hogy mi is, és mások is bármikor követhetnek el hibát,

- hogy a legjobb szándékkal is lehet a másik számára rossz megoldást választani,

- hogy mindegyik félnek - a saját szempontjai szerint - igaza van.

Megértését annak,

- hogy a másik, az akkor rendelkezésre álló tudása (tudatszintje, vagy szeretetszintje) és a

képességei birtokában, a tőle telhető „legjobbat" cselekedte (és mi magunk is),

- hogy a történteket valamiért - amit érdemes megfejteni -, mi magunk vonzottuk be az

életünkbe.

Elengedését a kapcsolódó érzéseknek és a múlt eseményeinek. Azaz nem foglalkoztat bennünket többet, továbblépünk, nincs ránk negatív hatással. Sőt, ezentúl szeretettel gondolunk rá, mert tanultunk belőle – a fejlődésünket szolgálta. Segített az önmegismerésben, és esetenként változni, és bizonyos dolgokon változtatni is.

Hogyan végezd ezt a gyakorlatban?