December a tizenkettedik és egyben az esztendő utolsó hónapja a világon szinte mindenütt használt Gergely-naptár szerint. A római naptárban ez volt a 10. hónap. Innen ered az elnevezés, hiszen a „decem” latinul 10-et jelent. Krisztus születése előtt 49-ig 29 napból állt, Julius Caesar bővítette ki két nappal.

A hónap virág:  a fehér nárcisz, a magyal, illetve a mikulásvirág.
A hónap köve:  a türkiz.

December 1. a meteorológiai tél kezdete. Ez a hónap tele van ünnepekkel, jeles napokkal. Nem csoda, hogy a keresztények „szent hónapnak” nevezik Jézus születése miatt.

Rögtön a hónap elején, december 6-án jön a Mikulás. Szent Miklós püspök egyben a gyermekek védőszentje. Európa több országában kisebb ajándékot kapnak a kicsik.

December 13-hoz, Luca napjához rengeteg hagyomány kapcsolódik. Termény- idő- és szerelmi jóslásra is kiváló a nap. Ekkor kezdik készíteni Luca székét, amit a karácsonyi éjféli misére fejeznek be.

December 21-re esik a téli napforduló. Ez az egyik legrégebbi jeles nap a világon. Ekkor a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka. Ez a nap ad reményt és hitet, hogy hamarosan ismét visszatér a világosság. December 21-től egy tyúklépéssel hosszabbodnak a nappalok.

December 24-én, szenteste elsősorban családi körben ünnepeljük Jézus születést.

 December 26. és 27. Szent István és Szent János ünnepe. Előbbi még mindig a karácsonyhoz tartozik. Utóbbit korábban szintén megünnepelték. A fiatalok ekkor kántáltak vagy istvánoztak, azaz köszöntőkkel jártak házról házra.

December 28. aprószentek napja. Ekkor azokra a gyermekekre emlékezünk, akiket Heródes kivégeztetett Jézus keresésekor. Korábban a korbácsolás szokása is ehhez a naphoz kötődött.
A babonás emberek szerint december 28-án történik minden évben a legtöbb szerencsétlenség.

December 31-én az egész világ búcsúzik az óévtől és köszönti az újat.