A téli ünnepkör egyik legkülönlegesebb dátuma december 13-a. Luca napjához számos hiedelem, hagyomány kapcsolódik. Jövendölések, babonák szövik át az év egyik legsötétebb napját és éjszakáját. Ilyenkor állítólag a kártyák is többet elárulnak.

Ki az a Luca?
Kétféle Lucáról is beszélnek Európában. Délen a fehér, a világos, a fényhez kapcsolódóról, aki apokrif szentként tiszteletet érdemel. Közép-Európában pedig egy sötét Lucát emlegetnek, ő inkább ősanyára emlékeztet. Hozzá kapcsolódnak a hazánkban élő népszokások.
Sokáig különösen a hideg és sötét északon tulajdonítottak nagy jelentőséget e napnak. Épp ezért a skandináv népszokások a fényhez kapcsolódnak. Az ősök ekkor már sokszor féltek, hogy mindent a teljes sötétség ural majd, és soha nem tér vissza a Nap. Svédországban az ünnep jelentősége majdnem a karácsonyéval vetekszik. A fiatal lányok már hajnalban fehér ruhát öltenek. Fejükön – korona gyanánt – gyertyákat hordoznak. Tálcán viszik be a kávét és a kekszeket a család többi tagjának, reggelihez csalogatva őket.

Szabad-e kotyolni?
„Luca, Luca, kitty-kotty, tojjanak a tiktyok, ludjok”- talán nem csak az idősebbek fújják kívülről a hosszú évtizedek óta nagy népszerűségnek örvendő kotyoló mondókát. A néphagyomány szerint a fiúk végigjárták a falut, hogy jókívánságaikat fejezzék ki. A legények a lányos házaknál gyakran tréfálkoztak, például az udvarban szétszórták a szalmát. A szekereket darabjaikra szedték, és a háztetőn állították össze. Sokszor az utcaajtót szalmával kötötték be. Különösen azok félhettek, akik a kotyolókkal, a termésvarázslókkal szemben fukarok voltak, és nem adtak ajándékot.

Készül a Luca-széke
December 13-án kezdték készíteni – több fából – a Luca-székét, amit karácsony előestéjére fejeztek be. (Innen a szólás, „lassan készül, mint a Luca-széke”). Ez a szokás is a „sötét oldalhoz” kapcsolódik, hisz a széknek varázserőt tulajdonítottak. A hiedelem szerint, ha erre valaki az éjféli misén ráállt, megláthatta a boszorkányt. Ezt követően viszont elégették a széket, nehogy rontást hozzon a házra.

Milyen idő lesz?
Luca napja termény- és időjárásjósló nap volt. Ekkor kellett elültetni egy tálba a búzát, a kikelt szemekből következtettek a termésre. Sok helyen a karácsonyfa alá tették, ezzel pedig az életet szimbolizálták. A hagymakalendáriumot is szívesen hívták segítségül az előrejelzésekhez: tizenkét gerezdet sóba tettek, és attól függően, hogy melyik mennyire nedvesedett át, következtettek az újesztendő csapadékos hónapjaira. Voltak, akik feljegyzésekből mondták meg, milyen idő várható. (December 13. januárnak felelt meg, így tovább…)

Ki lesz a párom?
Hajadonok számára szinte kötelezőek voltak a szerelmi jóslások. A házasságkötés előtt állók gombócba neveket rejtettek, és azokat a forrásban lévő vízbe dobták. A lányok minden bizonnyal kíváncsian várták, melyik gombóc jött először a felszínre, ugyanis a benne lévő cédulán állt a jövendőbeli neve.

Bár a hagyományok már nem élnek olyan elevenen, egy-kettőt érdemes kipróbálni Luca napján, már csak szórakozásból is. Ja, és hölgyeim: december 13. a nők számára dologtiltó nap!