A méhviasszal írott hímes tojások mintakincsének sok motívuma mutat vissza kereszténység előtti eredetre, a kereszténység előtti, animisztikus-mágikus hitvilágot tükrözve. A magyar hímes tojások díszei eredetileg a tojás termékenységvarázsló, gyógyító, bajelhárító szerepét erősítő mágikus ábrák voltak. Legszembetűnőbb a régi tojásokon a felület felosztása függőleges és vízszintes tengelyek mentén.
Ha jól megnézzük, a régi hímestojások a sámándobok síkban megjelenített mikrokozmoszának miniatürizált és három dimenzióban ábrázolt változatai. A különbség annyi, hogy a dobok az Univerzumot többnyire a középpontjában álló szemszögéből, belülről ábrázolják, a tojásnyi méretű kis univerzumok pedig, gömbölyűek lévén, a külső szemlélő szemszögéből mutatják tárgyukat. Miniatürizált mikrokozmoszként a tojások a dobok elvont-naturális ember és állatábrázolásai helyett jelképekkel csak jelzik, (ugyanakkor tükrözik, többszörözik) felosztott felületükön a Kozmosz „összetevőit”:
A Világ rétegeit, négy „sarkát”, a „Középpontot” –sőt: „a világ köldökét”–, (ilyenek a 17- 24. sz. ábrákon látható „dobköteles” /!/ elnevezésű tojásminták Erdélyből és a Dunántúlról), a Világfát „fenyőág” vagy kis halmon/edényben álló virágornamentika formájában, (28-29.sz. ábrák), „sámánlétrát”, (30.sz. ábra) svasztikát/napforgót, csillagokat. Tükrözés, többszörözés előfordul a sámándobokon is, gondoljunk itt az előbbiekben említett tuva sámándobra, illetve tükrözött, többszörözött a 31-32. sz. ábra sámándobja ábrája is.A tojásmintázásban a minták, illetve a pozitív-negatív részek pöttyezéssel történő kiemelése kizárólag a magyar tojásokra jellemző.[19] Az apró pöttyek eredetileg a csillagos eget is jelezhették, hasonlóan az erdélyi bőr rosta lyukaihoz. Érdemes megfigyelni a 23.sz. ábra ormánsági hímes tojása és a 8.sz. ábra bőr rostája közötti feltűnő hasonlóságot.Az Alsó Világ jelképei; hüllők, békák, kígyók stilizált képe vagy nyoma is fellelhetők ornamensekké alakulva a hímes tojásokon. Ilyen, békákat ábrázolók láthatók például a 33-34. sz. ábrák barcasági, erdélyi hímes tojásain, vagy ilyen az ülő béka nyomára hasonlító „békasegge” elnevezésű minta. A 35. sz. ábrán „kégyós” tojást láthatunk Kézdivásárhelyről. S bár Monoriné szerint a meander-minta,[20] Nagy Mari - Vidák István szerint a Közép-ázsiai nemezminták[21] a „vesztett utas” tojásminták (36. sz. ábra) előképei, véleményem szerint ezek a „vesztett utas” minták is eredetileg kígyókat ábrázoltak.Számos hímestojáson láthatunk sokszor már virágornamentikává alakult, eredetileg totemisztikus ábrákat; állatok nyomait, emberek, állatok egyes testrészeinek rajzait. Ilyenek a „kakastarés”, az „ujjas”, „teneres” (tenyeres) elnevezésű minták, (37-38 sz. ábrák) de eredetileg emberi (vagy sámán) kezeket ábrázoltak a ma „gereblés”, „tyúklábas” vagy „villás” néven ismert tojásdíszítmények is.[22] (39 sz. ábra)Végezetül, bár a dolgozat címe csak a régi magyar hímestojások sámándobokéval rokonítható díszítményeire utal, itt szeretném felhívni a figyelmet a „díszítés” különleges módját alkalmazó vasalt tojások világára. A napjainkban leginkább minden négyzetmilliméterén parányi patkókkal borított, Guiness-rekordként jegyzett, jobb esetben kovácsbravúrként számon tartott műremekek eredetileg szintén többszörösen kapcsolatban állhattak a samanizmus jelenségeivel. A sámánruhákon és dobokon a vasból készült részletek csörgő hangjukon vagy (fegyver, szerszám) ábrázolásaikon kívül anyagukkal is segítettek a gonosz erők távoltartásában. A tűzzel–vassal dolgozó, azokat uraló kovácsokat, a mágikus erejűnek tartott mestereket a legtöbb kultúrában emberemlékezet óta félelemmel vegyes tisztelet lengte körül.Vasalt tojás vonatkozásában nem tudunk Móra Ferenc karcolt hímestojás leletéhez hasonló régészeti adatról. 1899-ből ismert egy rövid kis leírás szemmelverés ellen használt tuniszi patkolt tojásról.[23] (40. sz. ábra) Beluleszko Sándor szerint [24] előfordulnak (a XIX-XX. század fordulója táján) megvasalt tojások Indiában, Pakisztánban, Tuniszban, ahol „szemverés és más igézetek, varázslások elleni óvszerül szolgálnak.” A 41. sz. ábrán egy olyan vasalt tojást láthatunk, amelyre patkókon kívül sarkantyúkat is felerősítettek. A sámándob - hátasállat - mikrokozmosz – tojás rokonság gondolatmenetébe visszailleszkedve az ábrázolt tojásról mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy rajta is keresztülhalad egy „Világtengely”, mégpedig nem a síkban is kiteríthető felületén, hanem az alsó és felső „Középpontjain” elhelyezkedő két kis „Világhegyet” metszve. A ráerősített négy patkó a „hátasállat mivolt” jelzése is lehet, annál is inkább, mert jelen van a lovas jelképe is a két sarkantyú (ösztöke - dobverő) formájában. A patkók, sarkantyúk és „Világhegyek” elhelyezésében az előbbiekben ismertetett tükrözés és többszörözés jelenségét is utolérhetjük.
Röviden összefoglalva az előbbieket, megállapíthatjuk, hogy a magyar hímes (és vasalt díszítésű) tojások és a sámándobok több területen rokoníthatók:
– Ilyen rokonítható terület lehet a funkcióikban a Kozmosz és a világ leképezése, megújulás (gyógyulás, termékenység) előidézése, és betegség, gonosz erők távoltartása.
– Rokon jelenségeket észlelhetünk megjelenésükben is: A „Középpont” (sőt: „a Világ köldökének”) és a Világ négy sarkának megjelölésében, bizonyos esetekben a motívumok tükrözésében, többszörözésében.
– Az említetteken kívül a tojások és a sámándobok ábrái, díszítményei rokoníthatók tartalmukban, (vagy a tartalomra utaló) elnevezésükben, sőt, mint azt a vasalt tojások esetében láttuk, a „díszítményt” alkotó rátét anyagában is.
Kommentáld!