Sámánizmus és tengrizmus A kereszténység előtti magyar vallás jelenlegi tudásunk szerint valószínűleg egy, a sámánizmus és a tengrizmus néven ismert jelenségekkel kapcsolatba hozható vallás saját elemekkel kiegészült változata. A „magyar ősvallás” pontos mibenlétével, elemeivel kapcsolatban azonban a tudományos életen belül, és azon kívül is rengeteg elmélet és feltételezés létezik, így jelenleg sincs egységes kánonja a magyar ősvallásnak és a magyar mitológiának. Egyes feltevések szerint az ősmagyar vallás szerkezetében a kereszténységhez hasonlított, de tartalmában eltért tőle.
A világ szerkezete A magyar mitológia világfelépítésében a samanisztikus háromszintű modellt követi, mely szerint egy úgynevezett középső világ az általunk ismert fizikai valóság, ebben a világban él az ember és rajta kívül a földön élő természetfeletti lények. Ezen a világon kívül létezik még egy felső világ vagy jó szellemek világa, illetve egy alsó világ vagy rossz szellemek világa. Más archaikus világfelépítésekhez hasonlóan a magyar mitológiában is egy mitológiai vagy szent közép az, amihez a világszerkezet viszonyul. Ezt általában a világfa, égig érő fa, vagy más néven tetejetlen fa szimbóluma jeleníti meg. A háromszintű világban a mindennapi ember a középső világban él, azonban szükség van arra, hogy a fizikai világon túl létezőkkel, a nálunk hatalmasabb lényekkel, a szentséggel megmaradhasson a kapcsolat.
A kapcsolattartó A világ szintjei között az erre (isteni tulajdonságai, testi elváltozásai, képességei alapján és a szentség vagy származás által) kijelölt személy, a sámán vagy táltos biztosítja a kapcsolatot. Természetfeletti ismertetőjegyei általában már születésekor megnyilvánulnak: például „több csonttal” születik (fogakkal vagy tíznél több ujjal). De a táltos születhet csillaggal a vállában, valamint aranyfoga és aranyhaja is lehetett (lásd. Gömöri népmesék). A sámánnak és a táltosnak tulajdonított képességek:

• A jövendölés képessége.
• Az időjárás szabályozása, jégesőt vagy vihart okozni vagy eloszlatni azt.
• A táltosok viaskodhattak kerekek, vörös és kék lángok, szürke és pej csődörök, füstös és szőke bikák képében, melynek célja az időjárás jóra vagy rosszra fordítása volt. Némely esetekben a világ uralásáért is harcba szállnak a Fél-világok bajnokai (lásd Szőlő-Szült-Kálmány és Világ-Griffmadár-Vitéz harca).

A felső világ lényei

• Isten
  A magyar mitológia központi, teremtő istensége az Isten, Öregisten, Atyaisten, Jóisten, vagy Aranyatyácska. Nevei a neki tulajdonított jellemzőket mutatják. Eredeti formájában nem azonos a kereszténység istenfogalmával.
• Boldogasszony
  A Boldogasszony és a Nagyboldogasszony összetett alakja a magyar mitológiának, eredete, szerepe és értelmezése azonban a mai napig vitákat szül. Ehhez többek között az is hozzájárul, hogy a huszadik századra a Boldogasszony alakja teljesen egybemosódott Szűz Mária alakjával. Egyes értelmezésekben a Boldogasszony a kereszténység előtt jóval korábban létező mitológiai alak. Neve Babba, akit a keresztény hittérítők a hasonlóságot felismerve egyszerűen lecseréltek Szűz Máriára, hogy az új hitet a régire építve könnyebb dolguk legyen elterjeszteni a kereszténységet a pogány magyarok között. Feltételeznek anya-lánya viszonyt is a Nagyboldogasszony és a Boldogasszony között. Olyan elmélet is létezik, mely szerint a Boldogasszony a buddhista bódhiszattvákhoz kapcsolódik.
• Szélanya
  A világfa ágai között lakozó öregasszony, aki a szeleket engedi ki barlangjából.

• A tündér
  A tündérek csodálatosan szép nőnemű lények, nevük valószínűleg a tündököl, elcsábít szavakból ered. Élhetnek túlvilági helyeken, többek között víz alatti palotákban. Egyes gyűjtések szerint a Csallóközben régen tündérek laktak.
• A szépasszony
  A szépasszonyok hiedelemköre is a boszorkány cselekedeteivel rokonított, jóllehet ezeket külön hiedelemlényként tartjuk számon: a tilalmas helyek tabujának megsértése, a szépasszony táljába való belelépés már a boszorkányok tetteinek széles skáláját bővíti. A néphit szerint újszülött csecsemőket rabolt, férfiakat csábított el, az ördöggel hált. Ellentétben a tündérrel, csak rossz tetteket hajtott végre.
• A boszorkány
  A tündérek ellentéte a csúf öregasszony képében lefestett boszorkány vagy „vasorrú bába”.
• A sárkány
  A magyar mitológia sárkánya a balkáni sárkányalakokhoz hasonlóan alapvetően időjárásdémon, többek között a jégesőt is sárkány okozza. Úgy tartották, hogy olyan kígyókból és halakból lesznek sárkányok, amik 7 éven keresztül mocsárban élnek. A táltos feladatai közé tartozhat a sárkánnyal való harc, de nem a fizikai világsíkon, hanem szimbolikus, vagy szellemi síkon. A „sárkányharc-történetekben” a táltos az égbe emelkedik, hogy a felhők között megküzdjön a sárkánnyal, hogy ezzel elűzze a rossz időt.
• A lidérc
  A lidérc vagy lúdvérc nevének eredetét nem ismerjük. Alakja rendkívül összetett, a 20. századi folklór ugyanakkor már csak gonosz-démoni vagy mulatságos tyúk-alakjában őrzi. A lidérc a
  régi magyar néphit szerint az emberre ráül, megnyomja, megszopja (mellbimbóit megduzzasztja), néha vérét szívja.

Az alvilág lényei

• Ördög
  Az Isten ellenpárja az Ördög, aki kezdetben a sötétség, gonoszság általános szimbóluma volt, később szerepét és tulajdonságait a keresztény mitológia alakította. Egyes gyűjtésekben az Isten és az Ördög a teremtéskor együtt alakítja ki a világot. A Rábaközi táltos hagyományokban az Ördög, mint Őr-dög, tehát őrzőszellem szerepel. Amely az embereknek segíthet is, óvhatja (ördöngös, ördöge van(mint pozitív értelmű kifejezés)) is őket, de némelyik akadályozza, bajt hoz annak a fejére akit követ.
• Kísértetek
  A szellemek és kísértetek jellemzően a kereszténység elfogadása után nyerték el jelentőségüket, az ősi mondákban a lelkekkel együtt a feltámadt holtakat jelentették.

A cikk forrása a Wikipédia megfelelő szócikke.