Nemrég „váltott” jegyet az Uránusz – 2011. III. 12-én – máris itt van a Neptunusz is, és 2011. IV. 4-től 14 évre „beköltözik” a saját Halak csillagképébe! Vagyis, hazatért! Hogy teljes legyen a kép, volt ez már 1684-1698-ban is itt! Mi is volt akkor, nos Buda visszavívása 145 év után, és Thököly Imre kálváriái a kezdetben, és Caraffa generális ámokfutása Kelet-Magyarországon. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy Magyarország, Erdéllyel egyetemben örökös Habsburg királyság. Tervezet készült a belső viszonyok rendezésére, a közigazgatás újjászervezésére és így „mélyen” belepillantani a történelmünkbe, hogy a jelenben is lássuk, mi megy végbe, lehet akár asszociálni is. Tulajdonképpen egy lepusztult országot kellett akkor is, amikor a Neptunusz a Halakban volt, olyan nemes egyszerűséggel újjáépíteni…

 

 Olyan kérdések merültek fel, hogy ki viselje a megindult és elhúzódó felszabadító háborúk költségeit? Ki legyen a felszabadított területek földesura? Ekkor lehetett Ráckevén „magyar földes” - úr, a Párizsban született Savoyai Jenő herceg, a „zentai győző” is. Milyen legyen az újraberendezkedés intézményrendszere? Maradjon-e a hatalommegosztás kialakult dualista rendszere a király és a rendek között, vagy abszolutizmus módon kormányoztassék az ország? Ekkor van az, hogy emelni akarják az adót, és a nagy részét a nemességre akarják hárítani.

A nemesség visszautasítja adómentességének még a részleges megértését is. Jobbágyainak a terheit azért nem engedi növelni, mert így a nekik járó tized és a robot lesz behajthatatlan. Ekkor kezdődött egy ködös, komplikált 1848-ig (!) tartó vita, hogy a magasabb rendek elvehetik-e a jobbágyság terményeinek 20%-át, az egyház újabb 10%-át ezért, vagy azért, ki tudja éppen miért? 1684-1698-ig, tehát a Neptunusz, amikor a Halakban jár, és most is, „valami van, de nem az igazi!"

 

Neptunusz, ahogy mi nevezzük a műfajunkban a szerepét, divatos szóhasználattal önmegvalósításunkban” mit fog jelenteni saját életünkben, egy újabb életregényszerű állapot. Most is, mint annak a kor emberének is ködös, és homályos a jövő, mint ahogy nekünk. Itt minden „hatás” olyan lesz, hogy kerülő úton jut el hozzánk, és közvetetten. Hosszú idő telt el, és fel sem tűnt az, hogy a jelen emberének már-már agyon tudatos magatartásai, és a túlzott törekvéseink a biztonságra valósággal megmerevedett. Minden ember tehetsége mélyen a fiókba lapult a túlfegyelmezettség igái alatt. A tudatunk alatt mindig éltek azok a vágyak, hogy valami, valaki „lazítsa már fel” ezt az egymásra már tekintet nélküli, könyörtelen, nehezen befolyásolható

vakhitet.

 

 

Ne mondja már senki, hogy nem vette észre az utóbbi években, olyan „tüneteket” produkáltunk, mint a gondolkodásunk pongyolává silányultak, mindenkiben hiányzik már az egészséges koncentráció, elbizonytalankodtunk a saját, nemhogy a mások érzéseiben. Az egész karakterünk hasonlít egy korszerűtlen háztartási eszközhöz, és valóban le kéne cserélni, azaz ideje önvizsgálatot tartani. Azzal, hogy a Vízöntő jegyben volt – érdemei elismerése mellett – lejárt a lemeze, és saját szavaival élve a Neptunusz is „bezúzásra” került, ideje köntöst váltani. Történelmi példák is igazolják – embereknek, mint más földi halandó lényeknek – Halak jegybe lépve először teljesen „összezavarják” a korábbi sémáinkat. (Csak egy egyszerű példa legyen a mementója, a kelet nyelvjárás, és nyelvhasználat helyett, most a nyugati tájszólás lett, vagy lesz nem kis időre a trend.)

 

Ami nem is meglepő, mert csak így tud – mármint a Neptunusz - figyelmeztetni, hogy „új szabályok” lesznek! Minden vezet valahová, változás nem állhat meg. Itt az elején minden kusza élmény lesz, lelki krízis, és katarzis egyben utalás is arra, hol kell korrigálni dolgaink, mit is kell most egyáltalán átgondolnunk az „új” életvezetéshez. Megint egy korábbi, és legutóbbi történelmünk is, jól ismert példa a megértéshez. 1847-től kezdve Neptunusz, ismét a Halakban járt, s történt, ami történt! Akinek ehhez kedve van, járjon utána, magam megtettem. Röviden, ekkor tulajdonképpen, megint egy lepusztult országot kellett egy kómás állapotból újjáépíteni, ahogy esetleg most is, vagy nem?

 

RÁK VI. 22-től VII. 22-ig

 

Marad egyszerű gondolatok mellett, vagy végre magasabbra irányítja a dolgait. Miért kell így kezdeni? Nos, olyan valaki, aki három lépés távol sem merészkedik tettekben, sem szóban a családi ház, az otthon melegétől, hirtelen elvágyódik innen. Olyan szférákról fog álmodni, ahová soha nem fog eljutni, akkor baj van. Egy békeszerető, jótékony karakter egyszer csak „elszáll” fizikálisan, vagy éppen intellektuálisan. Akinek a születési horoszkópjában „be van maszatolva” e csillagjegye, olyan ez, mint össze van csapva, mint a kutya vacsorája, és hontalan lesz, akkor is, ha egy kastélyban hajtja álomra a fejét. Én itt arra hívhatom fel a figyelmet közvetve, hogy a belső fejlődés, valamiben való bölcs elmélyedés viszonya ideális, vagy nagyzoló lesz, ki fog derülni. Sokszor be fog villanni, hogy itt a vallás segít-e, vagy ezen elvont érdeklődési szinten mennyire lehet innen valós irányba tudni tartani nap, mint nap szárnyra kapó gondolatait. Arra kell évekig törekedni, hogy a Neptunusz is azon van, a földközelben tudja tartani, és a realitásokat lássa. Mi van, ha nem? Sok igazságtalanságára fog fény derülni, bűnök és bűnhődések. Lesz, akit a hatóság kapcsolja le rossz intézkedései miatt. Jó esetben maga-maga, és mások jogszerűtlen meseszövései fogják felnyitni a szemét, a saját pozitív szellemét eladta az ördögnek. Így egy igaz hit, és nem vallásról van szó, a jóban hinni tudás, nem talál utat önmaga megismeréséhez sem, az már vég, akár a falnak is mondhattam volna, bármit is.

 

Akit ebben így nyomon tudunk követni: Azurák Csaba, Verebes István, Liptai Klaudia, Fehér Anettka, Révész Sándor, Sass Szilvia, Fa Nándor