A Rák az állatöv negyedik jegye. Június 22 és július 22 között a Nap az állatöv negyedik jegyébe ér. Egyezményes jele a rák két ollója vagy két spirál, mely a felkelő és a lenyugvó Napot jelképezi. A jel eredete még nem tisztázott.

A Nap június 22-én éri el a legmagasabb állását s miután elhagyja az Ikreket, belép a Rák, a nyári napforduló jegyébe. A Rák kardinális, vagyis mozgató, mozgó jegy, s mikor a Nap belép ebbe a csillagjegybe, különleges időpontot ér el a mozgásában. Pályája eddig emelkedett, a legmagasabb pont irányába, innen pedig ellentétesen halad. 

A szakavatott csillagvizsgálók szerint a Földről ez úgy látszik, mintha a Nap, mielőtt megkezdené a leszálló mozgását, megállna, sőt, kissé visszakozna is. Aztán, mikor a leghosszabb nappal és a legrövidebb éjszaka találkozik, vagyis a nyári apéjegyenlőség után, ismét rövidülnek a napok.

Asztrológiailag ez azt jelenti, hogy az élet kereteinek addigi folytonos tágulása megáll és elkezdődik a behatárolódás, a bensővé válás. Az Ikrek külvilággal szembeni nyitottsága a benső, az érzések és érzetek iránti nyitottsággá változik.

A Rák egyezményes jelét ma egyhangúan a rák ollójaként értelmezik. Viselkedésében a rák valóban hasonlít az eddig felsoroltakhoz: lassan, óvatosan mozog, visszakozik az akadályok elől és a vízben él, vagyis abban az elemben, amely asztrológiailag hozzá van rendelve.

A víz elem a mély érzések, a lelki, a benső alakulás jelképe is. Növekedése során a rák többször is levedli a páncélját s ilyenkor fenyegetettnek, kiszolgáltatottnak érzi magát, hiszen páncél nélkül teljesen védtelen a veszélyekkel, a támadásokkal szemben.

Hogy a Nap legmagasabb állását nem a Nap, hanem a Hold szimbólumával hozzák kapcsolatba, a napéjegyenlőséggel magyarázható, hisz a napforduló kardinális pontja a felemelkedés csúcsát de ugyanakkor a zuhanás mélypontját is jelenti - a mélybe szállás az elmúlás kezdete is. A növekedésről a csökkenésre való áttérés fordulata változást jelent.

Ezt pedig a Hold, a maga folytonos változásával, kitűnően érzékelteti.